szerda

Fejezet az Egy fogyatékos följegyzései-ből

Minden megesett történet az elszenvedőjéről szól, akkor is, ha tömegek átélt története, mert mindenkiben megkapja a maga egyedi ízét. Az enyém sós ízű történet. Sós, mint a vér, sós, mint a könnyek.
Az első szülésem után nem mondtam senkinek, hogy valami nem volt jól. Ha az ember a természet szerint, szépen akar szülni, oda kell adnia magát az ösztöneinek, de azt nyilvánosan nem lehet. Az állat elbújik, hogy védtelen és kiszolgáltatott lehessen, amit nem lát más, csak az Isten. A nő kórházba bújik, és ott az orvos az Isten. Én engedelmessé szelídített állat voltam.
A baj, hogy selejt vagyok, korábban megmutatkozott, sokkal korábban. Akkor, amikor anyám elmesélte, hogyan születtem, és természetesnek tartotta. Nem a szülés testi történetei ijesztettek, hanem az anyám testén mások által elkövetett történetek. Dagadni kezdett bennem az iszonyat, kidagadt a szememen, bedugította a fülemet, fájdalmassá dagasztott minden hónapvért, hogy a falat karistoltam.
Amikor várandós lettem, kellett menni vizsgálatokra. Hallgattam róla, hogy ez engem a helyes értékekre beállítandó géppé tesz, vittem a testem, darab húst, alkalmassági mérésre, és hagytam, hogy a rendszer kivegye a kezemből a felelősséget, add csak ide, te ostoba, ez nem játék! Nagyanyám mesélte, hogy a kígyó meg tudja babonázni a békát, nézi rebbenetlenül a hüllőszemével, a béka meg csak sír, és ugrál a kígyó szája felé, a nagyanyáknak kéne tudniuk, mit mesélnek a kislányoknak, sirattam éjszakánként a békát, aki én lettem.
Tavasziégkék szemű, kezén póklábhosszú ujjú (kiválóan is zongorázik majd) fiam a kórház szerint eseménytelenül született, szerintem, a fogyatékos szerint többrendbeli, a szemérem meggyalázásával súlyosbított, rajtunk elkövetett testi erőszakkal. Azzal, hogy fiamat születése után elvették tőlem, megzavarták, hogy összesodorjuk a sorsszálainkat titokzatosan, szélnél sebesebben. Ha okot keresnek a tudósok arra, hogyan fordulhat egy anya a saját gyereke ellen, itt, a szülés utáni gyerekfosztottságban kell keresni.
Egyik nap ruhákat vasaltam, régi dokumentumfilm ment a tévében bölcsödékről, megelevenedtek testem zárványos emlékei, könnyben álltam bokáig, én, a minden nap elárvult gyerek, várandósan a másodikkal.
Cseresznyeszájú, nagy zöld szemű lányom eseménytelenül született. Néhány hetes volt, amikor megtaláltam az oroszlánszívemet és a hozzá kapcsolódó számat. Mit fog a lányommal csinálni? kérdeztem a gyereknőgyógyászt. Megmondta. Nem egyezem bele ráztam meg a fejem, és mentünk haza. Ettől kezdve sűrűn szükségem volt az oroszlánszívemre, mert az egészségügy és én nem vagyunk egy világnézeten. Meghallgattam a nálam fiatalabb, gyermektelen védőnőt, de becsukva az ajtót mögötte magam jártam utána, mit tegyek, ha valamiben elbizonytalanodtam. Igyekeztem kizárni az állam életünkbe erőszakosan betüremkedő csápjait. Nem jártam tanácsadásra, a burkolt ellenőrzésemre, az állami fölügyeletemre, ahol az anyaságom minőségét mérték volna centiméterekben és kilókban. Nem engedtem az iskolás gyerekeimet állatként kampányoltani. Nem egyeztem bele, hogy az iskolaorvosi vizsgálatok, ahol a gyerekem testét idegenek tapogatják, nélkülem történjenek. Föltúrtam az országot egy homeopata orvosért.
A kisebbik lányom születésekor megkaptam apai ági bába dédanyám csontomba írt üzenetét: tudok szülni, élni, halni egymagam. Tűzhajú lányom Geréb-baba, nyári hajnalon a maga ütemében, erőszak nélkül, nem eseménytelenül született. Ő hozott engem világra anyának.



És most mi lesz?


1 megjegyzés:

  1. Amióta leírtam, hogy "A világban minden úgy van jól, ahogy van; ezen túl nincs mit mondani. Beszéd, írás: fecsegés", azóta érzek kényszert, hogy megmagyarázzam, miért fecsegek.
    Ez az én, akiről és akiből kifele beszélek, a szeméjiségem. És az is jól van, hogy van, majd lehullik, ha megérett, de addig olyannak kell lennie, amilyen, hogy fölkerüljön a színem az emberiség vásznára. (Ezt is ő mondja, nagyon cseles :D )
    Úgy képzelem, hogy amikor majd történetnélküli ember leszek, nevetni fogok mostani, komolyan vett önmagamon; akkor meg az lesz helyénvaló, az a hasrengető nevetés.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...