szombat

Halálstruktúra olvasom, és azonnal beleszeretek a fogalomba, a gépész már vetít is egy rácsot a fejbenmoziban, az élet halálszálakból szőtt szövetét, a kereszteződések tele vannak leesett álarcok, kipukkadt álmok, lejárt örökségminták, kiürült érzelmek, bevégzett történetek, elhullajtott hajszálak, fogak, hámsejtek szemetével, miközben a rácsszemekből színesen-szagosan ömlik, árad az élet-virágfolyó;
a Lét a Földön inkább életarcú, távozáskor inkább halálarcú, de olyan, hogy nemlét, nincsen;
eddig jutottam, amikor a gépésznek valami gyanús, visszajátszás mondja -
halálkultúra olvasom. Ja!

Gustav Klimt: Halál és Élet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...