kedd

A szórakozásról

Valójában minden tevékenység: szórakozás. Mindegyik.
Poszthipnózisban élünk, az a parancsunk, hogy a legképtelenebb tetteinket is meg tudjuk ind-okolni. (a. m. indító okot adni). Ráadásul azt hisszük, a tetteknek rendje van: van magasabb indítékú és alantasabb. Van magasztos cselekedet és aljas. Nincs. A világűrben a dolgok súlytalanok. Amit a világba irányítok, súlytalanná válik, fakadhat bármilyen nagyszerű okból és akarhatom bármilyen magasztosnak látni. Ugyanakkor akármit indítok el, előbb-utóbb visszaszáll a fejemre. Csillagpor hullik rám, vagy kígyó-béka. Mind én vagyok.
A kifelé:  s z ó r akozás.   M i n d e n   az.
Ez az írás is. 

A világ nem létezik, nem fakadhat belőle semmi. Boldogság sem. 

Kitérő a szerelemről
Figyelmeztetés: ha ragaszkodsz a szerelem képzetéhez, ugord át!
Az emberben van eredendően a Sóvárgás. Az űzi, hajszolja eónokon át a másikhoz, mindig közelebb a vágyott, eszményi társhoz, de sosem az Igazihoz, sosem a Tökéleteshez, valami illeszkedési zavar mindig van; gyűlik a sok csalódás, cseppre csepp, tengert tölt meg, míg az ember föl nem ismeri, hogy amit kíván, akit kerget, akire vágyik, nem más, mint önmaga. A teljes és tökéletes önmaga. Amint önmagára ébred, akárkivel találkozik, tökéletes lesz, mert az ember nem képes mást látni, mint önmagát. 
A világ nem létezik, kívül   s o h a   nem történik semmi. Csak én vagyok, aki szórakozom. Szétszórom magam, és történetté aratom. Olyan fűszeressé, amilyen vagyok.
Az össze-szedettség a mennyek kapujának kulcsa.

forrás

1 megjegyzés:

  1. https://www.youtube.com/watch?v=Y0OS8gbAf3A&spfreload=1
    >:)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...