csütörtök

Torokköszörű - Reggel

A fülem ébred először. Hallgatózza az öregasszonytél motozását, a kamasztavaszt, amint összeüti a fülem mellett a cintányért. Aztán a gerincem. Nyújtózik, ropog, örül. Majd a lábam. Dobog benne a türelmetlenség. A kezem ügyetlen cseléd, szötyörög, zörög, csörömpöl. A szemem látszatra kifelé néz, de én tudom, hogy éppen csak annyira nyitott a valóságra, hogy ne essek hasra benne. A torkom ébred utoljára. Minden részem rég eleven, mire a torkomban fölébrednek a hangok. Beszélj hozzám, ha akarsz, csak ne neheztelj, ha az aluvó hangok miatt csöndben maradok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...