péntek

Tehetségek

forrás
Egyszer találtam a szobámban egy rajzlapon apró képeket, csendélet-tanulmányokat, az egyikre füzet volt festve indigókék bekötővel, piros szegélyű vignettával, keresztben rajta nagy, derékszögű fa vonalzó, fél órába biztosan telt, hogy néztem a lapot, mohó szemmel. Ki festette ezeket? vittem anyámhoz. Apád az egyetem alatt válaszolta. Apám csak legyintett rá, soha nem volt túl nagy véleménnyel a képzőművészetről.
Amikor anyák napján fölemelte a telefonkagylót, hogy tollba mondja a nagyanyámat köszöntő távirat szövegét, anyámmal szanaszét szaladtunk, ne halljuk, magamban sajnáltam a postáskisasszonyt, akit készületlenül értek a mondatok a túlvégen, hogy esetleg nincs nála zsebkendő. Apám az irodalomról sem volt túl nagy véleménnyel, kivéve a Kisfaludytól Aranyig terjedő magyar irodalmat, abból a korból minden verset tudott kívülről.
Esténként kiteregette lepedőnyi térképeit a konyhaasztalon - a Magyar Kartográfiai Vállalattól rendelte az embermagas hengereket, amik a térképeket rejtették -, cérnaszállal távolságokat mért, és franciakockás papírra négyszínű tollal rejtélyes számokat írogatott. Nyugat-Szamoa fővárosa? kérdeztem rejtvényfejtés közben, Apia mondta, gondolkodnia sem kellett hozzá.
A ki nem élt, föl nem használt tehetségeknek micsoda pazar bősége lehet bárkiben, aki csak annyival érinti meg az életemet, hogy elmegy mellettem az utcán!
Isteni pazarlás.

forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...