péntek

Történetkék

Percek óta beszél, szidja a volt férjét, mellette ott ül a közös gyermekük, látom, ahogy a lány fele szürke-szomorú lesz, az anya (együttérzésért? megerősítésért?) rám néz, de már bezárultam, mint egy kagyló, férjhez menni tudni kell morgom.

*

Nem szerette őket, de miért? kérdezi, vállat vonok, a szeretetnek nincs oka, akiben van, abból akaratlanul-irányíthatatlanul árad.

*

Sok volt az emberek között töltött három nap, zárnám újra magamra a világom, de egy régi barátunk az ajtórésbe teszi a lábát, elfelejtem, hogy a pillanatnak való ellenállás a szenvedés szülőanyja, ne most! jajgatok, negyedóra múlva tudom: érkezése Isten meglepetés-ajándéka volt a számomra.


Jázmin-kép

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...