hétfő

Levendula

A lányregények tették-e, a limonádé filmek, vagy egyszerűen csak ez volt régen a közös mezőben a levendulához tapadt képzet: számomra fáradt-fakó színe volt és öregasszonyillata, aztán, talán mert öregasszonnyá lassultam-lustultam, tőlem hunyt szemű, hosszú sóhajt kíván, és üdének és izgalmasnak találom a kék és a lila határán billegő árnyalatát;
a gépész rádiót is üzemeltet a fejemben, ma az Ajjajajj ment végtelenítve, csettegett rá a kezemben a levendulaszüretelő olló, utána futni kellett tortacsipkéért, hullámvasutazott a gyomromban a türelmetlenség, és aztán végtenelenné tágult az idő, ahogy kötözgettem a virágokat csomóba, huszonkét szálanként csipkeszoknyába, kisimultam, testemben újrahuzalozódtak az idegek;
az csak utóbb jutott eszembe, hogy a levendula természetes nyugtatószer.


2 megjegyzés:

  1. idén kihagytam a levendulázást, de a témában most ez a kedvenc kép: https://www.instagram.com/p/BV2xeIoDVdz/?taken-by=bogarastanya

    VálaszTörlés
  2. :)))) Még nem biztos, hogy kihagytad :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...