kedd

A fejbenmoziról

forrás

Van egy tál spagetti a fejemben. Rendezetlen, ellenőrizetlen gondolatokból van.  A tiédben is van. Egyszer csak fölfedeztem, hogy ha elromlik a kedvem, azt mindig megelőzi egy gondolat. Akkor fölgöngyölöm a spagettit, hogy elérjek a rontó gondolathoz. Amint arra ránéz az ember, eltűnik, mint a tűzhelyen felejtett teavíz.

Rá kell nézni. A romlott kedv rossz teremtés.

Amint az embergyereket a környezete besodorja a fejébe, ott berendeződik egy fejbenmozi, és megkezdődik a vetítés. Az jelenik meg kívül, ami benn van. Azt látom, ami a mozimban megy. Ezért, hogy mindig igazam van. És ezért, hogy mindig igazad van. 

Ha azt hiszem, hogy ügyetlen vagyok, a 'külvilág' ezer módon igazolja vissza: kiesnek a tárgyak a kezemből, elromlanak, amik elromolhatnak, lesz, akinek szánalmat látok a szemében, lesz, akiében lenézést, és olyan is lesz, aki kimondja: de béna vagy! 

Ha valamire érdemtelennek tartom magam, jómódra, társra, szenvedélyből végzett munkára, nem kapom meg, vagy elveszítem.

Ha tele vagyok félelemmel, a világot ordasnak fogom látni. Akkor mindenki ellenemre tör, amitől még jobban félek, amitől a világ még ordasabb lesz. Nincs menekvés. Az egyetlen jó film a boldog film.

Az ember a filmje mindenese: írója, szereposztója és rendezője. Neheztelni arra, akinek az ember szerepet osztott, és jól játszik..., nevetséges. Éppen így szoktuk utálni az igazi moziban az ellenszenves alakot, pedig az csak azt jelenti, hogy nagyszerű a színész. 

Mondom: az egyetlen érvényes érzés a hála. Az ember hálával tartozik élete minden szereplőjének, amiért kiválóan játszanak mutatva, hogy mi van a filmjén. 

Nem tetszik, amit látsz? Játszd újra!
Boldog rendezést, drágám!

(Aztán eljön az idő, amikor az ember figyelme nem a film, hanem a gépész felé fordul, az bólint tudva, hogy fölfedezték, itt a vég. A gépterem kiürül, az ember két-, háromdimenziós lényből összdimenzióssá lesz. Élni kezd.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...