csütörtök

Adalék

Információs est - így hívták azt a délutánból késő estébe nyúló összejövetelt, amely (talán havonta került megrendezésre?), nyilvános volt, ám elsősorban az otthonszülést tervezőknek szólt, nekik viszont a részvétel feltétele volt annak, hogy GerébÁgi vállalja a szüléskísérést.
Hívhatták volna rostaestnek is, mert csak az maradt fenn a szűrőn, akinek szeme sem rebbent attól, amit hallott.

Ági majd' lecsöppent a székről. Mindig így van, hetekig semmi, aztán mindenki egyszerre szül már-már dadogott a fáradtságtól. Végignézett rajtunk. Csönd volt, türelmes, várakozó csönd. Valahonnan megérkezett hozzá az erő, két órán (!!!) keresztül sorolta az összes előre nem látható, de bekövetkezhető szülés körüli bonyodalmat, akadályt, szövődményt. Már öt perc múlva akartam volna a fülemre fülhéjat. Ezután aztán senki nem mondhatta, hogy nem tudta, mire készül.  

Biz-
kétfelé folytathatom a szót:
bizalom
biztonság.

Ennek mentén nyílunk szét, mi, nők, mint a Vörös-tenger. Akik bíznak az életben, magukban, sorsukban, a szerelmes Istenben, azok az otthonszülést választják. 
Akik a medikalizált biztonságot helyezik mindenek fölé, a kórházat. Tudják, hogy teljes biztonság nincs, de azt mondják, ott a legnagyobb. 

A hol?-nak nincs jelentősége, csakis a szabad és mások által kikezdhetetlen és megkérdőjelezhetetlen választásnak.

A tejfölbajuszos Geréb-baba
Jázmin


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...